Studio Italia „cyber” installáció római kori környezetben

2011. november 29.

A PURALUCE projektet Ferreri tervezte a milánói Szt. Lorenzo Maggiore Bazilika számára. A Szent Aquilino kápolnában elhelyezett hatalmas lámpa kocka oldalanként 132, összesen pedig 528 világítótestbőll áll.

A 2.150 kg összsúlyú lámpakompozíció célja az áthatolható határvonalak gondolatának visszaadása volt. Az egybefüggő energetikus szobor visszatükröződése a padlón úgy jelenik meg, mintha tovább izzókból álló szőnyeg borítaná. Az installáció érdekességét az ariánus bazilika épülete és a modern lámpa együttes közötti ellentét adja. A tervező a koncepció megalkotása során nem az izzók körüli kagylószerű burkok tükröződéséből indult ki, hanem sokkal inkább a lámpák önmagukban rejlő fénye ihlette meg. Az egyes lámpatestek fénye úgy jelenik meg, mintha önmagukból születnének, azáltal, hogy koncentrikus körök alkotják. A légies elrendezés földönkívüliek sokaságára emlékeztethet, amit a lámpák telített fehér fénye tovább erősít az örvénylő háttér előtt.

A St. Aquilino kápolnán belül egy bizánci ihletésű freskót látható, mely a kereszt letételét jeleníti meg. Néhány kora keresztény mozaik relikvia is megtalálható az épületben, melyek bibliai figurákat ábrázolnak. A mauzóleumban evangélikus és apokaliptikus jelenetek láthatók. A római bejárat fölötti boltívben egy „Bergonone-nak tulajdonított XV. századi festmény található, melyen a „Megváltó fájdalmas anyja” jelenik meg. A nőket ábrázoló galériát római művészek festették pompei stílusban. Itt, az oltár tetején található az ezüstből és üvegből készült urna is, mely a mártírrá avatott St. Aquilino hamvait tartalmazza. Ez a misztikus tárgy, amelyhez a hívek imádkozni járnak, értékes szimbólum, illetve történelmi szempontból is jelentős emlék.

A világtó installáció szokatlan megjelenítése a templomban bizarr kombinációt alkot az üvegkoporsóval. A templomokban megjelenő Bibliai történetek misztikus fénye évszázadok óta ragyogja be a templomok sötétjét feszült drámaisággal és érzelemmel vegyülve, mintha a Szentírásban megjelenő fények kelnének életre. A fény az élet, de változás, jelenés és csoda is egyben. A 2001-ben bemutatott Űrodüsszeia című filmben egy csillogó fehér szobában ragyogó monolit padló látható. Ferreri, felforgatja ezt az elegáns víziót azzal, hogy a fehér elemet a hely régies nyersessége jeleníti meg. A San Lorenzo Maggiore kockája és az egybefüggő fényes padlóborítás párosa vibrálnak, lélegeznek, szinte élnek: olyan, mintha hely felszívná az energiát a mesterséges forrásból. A fal és a padló megváltoztatják a vallásos templom történelemfelfogását, és felforgatnak mindent, amit eddig láttunk.